avagy amiket nem mondott el nekem senki, mielőtt egyetemre mentem volna

WellHelló mindenkinek!!

A fenti gif a hivatalos búcsúmat jelenti az egyetemi időszaktól, ugyanis mától kezdve azt hiszem teljesen jogosan hívhatom magam bölcsésznek! :)

A következőkben azt a nyolc tényt/tanácsot szeretném nektek megfogalmazni, ami úgy gondolom, hogy hasznos lehet minden friss egyetemistának és amiről ugyanakkor engem senki sem tájékoztatott az egyetem elkezdése előtt, így az itt felsoroltakat mind-mind a saját bőrömön megtapasztalva tanulhattam meg az elmúlt három év alatt. Ezeket én most tovább ajándékozom nektek, mint most már tapasztalt BölcsÉsz (ex)hallgató, fogyasszátok szeretettel:

1. Bedobnak a mélyvízbe

De durván. Persze minden kezdet nehéz. És aki olyan mint én, hogy tizenkét évnyi iskolában összeszedett szorongással lép át az egyetemisták izgalmasnak ígérkező életébe, jól arcon is csaphatja ez a tény. Vagy úszol, vagy megfulladsz, mindig is így jellemeztem az egyetem azon kezdeti káoszállapotát amikor az ember még nem érti mi hogyan működik körülötte és mindig felbukkan egy újabb dolog ami meglepi. De mindenkinek azt ajánlom, hogy bizony ússzon! Számtalanszor feladtam volna az egészet, de ennél sokkal de sokkal erősebbnek bizonyult az eredeti célom elérése és kitartó, kemény munkával sikerült is megvalósítanom mindezt. Nektek is menni fog!

2. Nem éri meg egyenesen pótvizsgára menni

Egyszer csináltam ezt, a legelső vizsgámon az egyetemen. Tudtam, hogy nem tanultam eleget magára a vizsgára, így egyenesen a pótvizsgadátumra jelentkeztem. Egetrengető nagy hiba volt a részemről! Ennek ugyanis az lett az eredménye, hogy elvágtak a pótvizsgán és következő évben újra fel kellett vennem a tárgyat. Persze így utólag annyira nem volt vészes, de soha többé nem próbálkoztam ezzel és többet nem is kellett szembesülnöm ilyen jellegű problémával, azt hiszem egy életre megtanultam ezt a leckét. Szóval ne féljetek! Inkább menjetek be az eredeti vizsgadátumra, még akkor is, ha nem tanultatok eleget, legalább nézzétek meg a tételt, hogy tudjátok mire számítsatok a pótvizsgán.

3. Lesznek gyűlölt és nehéz tárgyak

Több is mint gondolnátok! Azt hittem, ha bölcsész leszek, végre megszabadulhatok minden olyan tárgytól, amit utáltam az iskolában, hogy hát könnyű lesz, mert az irodalmat szeretem is, értem is... Na hát ez nem így alakult. És nem, nem az irodalommal volt baj, azokat az órákat mindig is szerettem, még akkor is, amikor első év első félévében gyomorideggel jártam be az egyik doktorandusz szemináriumaira (mondjuk ennek hála A rózsa nevére azóta sem tudok borzongás nélkül gondolni). Nem, itt a nyelvtannal volt a baj. És nem gyerekek, attól még, hogy magyarul beszélsz, hogy magyar az anyanyelved, még nem fog olyan fényesen menni a nyelvtan. Csak egyszer ültetnék be egy-egy ilyen meglátású emberkét egy jó kis mondattan órára, azt hiszem el is borzadna örökre a látványtól.

4. Nem laza az élet

Szeretek úgy visszagondolni az egyetemi utamra, mint egy hatalmas megpróbáltatásra, amit sikeresen teljesítettem. De tényleg. Tudjátok, mint azok a fotók ahol mutatják, hogy az ember hogyan mássza meg a legmagasabb kősziklát a cél elérésének érdekében. Mert igen, nem volt piskóta a dolog, főleg a magyar szak, higgyen bárki bármit is, igenis rengeteget kell gürcölni a sikerekért! És annak ellenére, hogy megszámlálhatatlan idegösszeomláson és gyomoridegen estem át az elmúlt három esztendőben, nekem mégis inkább a pozitív dolgok maradtak meg az egyetemi éveimmel kapcsolatosan: a barátságok, a sok nevetés, a rengeteg tapasztalat, az emberekkel való kommunikáció, az irodalom szeretete, az a rengeteg szuper könyv amelyet olvastam... Igen, egyetemistának lenni nem könnyű ha az ember nem zseninek született. De így a végén azt tudom én is elmondani, hogy megéri. Nagyon is megéri.

5. Lehet, hogy lesz olyan, aki megaláz majd benneteket

És lehet az egy tanár is, igen. Többször is előfordult velem és akármennyire is lealacsonyítottam magam utána, valahogy végül mindig sikerült felülkerekednem ezeken az érzéseken és azt vettem észre, hogy még ennek ellenére is tiszteletet érzeztem utólag azok iránt az emberek iránt, akik megszégyenítettek, sokszor más emberek előtt. Hogy miért? Nem is tudom. Talán éppen azért, mert tanultam belőle. Megtanultam azt, hogy nem mindig más véleménye minősít bennünket és hogy sokkal több rétegből vagyok összegyúrva mint amit más kiemel belőlem. Hogy tévedni, hogy hibázni szabad és kell és hogy emberi dolog és mindannyian áteshetünk rajta. De csakis rajtatok múlik, hogy mennyire engeditek meg mások véleményének azt, hogy meghatározzon benneteket.

6. Akkor is törjetek utat magatoknak, ha már úgy érzitek, nincs hozzá erőtök

De komolyan. Bevallom, teljesen lelkileg és szellemileg kiégve fejeztem be az egyetemet és még most sem tudom igazán felfogni, hogy tényleg vége és hogy ennyi mindenen átestem közben. Igen, rossz hatással volt rám az önbizalomhiányom, a stressz és az ezzel járó sok szorongás és a rengeteg bőgéssel töltött éjszaka, de ennek ellenére befejeztem. Megtettem minden tőlem telhetőt amit ilyen állapotban megtehettem és kimaxoltam annyira, amennyire módomban állt. Rettenetesen kilátástalan volt a helyzetem, erre pedig a koronavírus csak rátett még egy lapáttal, de visszatekintve az elmúlt három évre és főleg erre az utolsó három hónapra... nagyon büszke vagyok arra, amit elértem. Soha de soha ne hátráljatok meg, ha valamit igazán szeretnétek, akármennyire érzitek teljesíthetetlennek is a feladatot. Just keep going!

7. Soha ne essetek pánikba

Megtettem nem egyszer, nem kétszer. Még itt a végén is, igen. De higgyétek el, végső soron minden ott van a fejetekben amit egyszer megtanultatok, még akkor is, ha újra fel kell elevenítenetek azt! És nem is éri meg szorongani, mert ahogyan egyik tanárom hajtogatta többszörösen is: "Nincs olyan, amit ne lehetne megoldani!" És ez közhely, de igaz és jogos közhely. Akkor se ijedjetek meg, ha nem sikerül egyből minden, mert van, hogy az embernek nem megy ennyi minden egyszerre, nem vagyunk egyformák, mindenki másként bírja a strapát. De ez ne csüggesszen el benneteket, hiszen ugyanannyira értékesek vagytok, mint bárki más! ❤

8. Mindig vannak kedves emberek

És sok esetben pont azok, akikről nem is gondolnád. Rengeteg tanárom volt például nekem pozitív csalódás ebből a szempontból, de olyan évfolyamtársakkal is szóbaelegyedtem egy-egy vizsgázós alkalommal, akikkel nem biztos, hogy szóba álltunk volna más helyzetekben. Más az egyetem, mint a suli, tényleg. Sokkal komplexebb és komolyabb és izgalmasabb. És igen, hiszem, hogy itt talán még szorosabb, még hosszabb barátságokat is képes kötni az ember, mint az iskolában. Szóval ne féljetek senkitől, bátran kommunikáljatok az emberekkel. Hiszen az egyetem nem csak tárgyi tudást ad, hanem ebből a szempontból az életre is felkészít. Mert ez után már tényleg a nagybetűs ÉLET következik. De ez a fejezet még nekem is csak most kezdődik majd, így erről még nem tudok nyilatkozni. :)

U.I.: Igen, most már hivatalosan is visszatértem, megpróbálok lassan visszarázódni az írásba. Még egyszer köszönöm nektek a rengeteg szeretetet és erőt és a kitartó türelmeteket, ígérem, mindent törleszteni fogok az elkövetkezendő időszakban! ❤