Bling...bling...

Chanyeol: Haló?

D.O: Chanyeol-ah, Omoni mondta, hogy Byeol beteg és te nem mehetsz be hozzá...viszont engem nem engednek el próbáról. Mondjuk gondolom mostanra már gondoskodtál Lin-ről és rám már nincs szükség ugye?

Chanyeol: Oh, de nem megy le a láza, pedig már vagy egy egész doboz lázcsillapítót bevett. Mit tegyek?

D.O: Meg kell nézned, hogy a homloka meleg e vagy hideg. Mérd meg a lázát...hogyha magas akkor hideg vizes zuhanyt kell vennie. Viszont ha hideg, akkor nagyobb a baj. Akkor mindent meg kell tenned, hogy felmelegítsd különben csak még betegebb lesz. Érted?

Chanyeol: Igen.

D.O: Hívnod kell mindenképp, hogy mi van oké?

Chanyeol: Rendben. Szia.

~

Yeol óriás léptekkel szaladt Byeol szobájának irányába. Benyitott, s néhány pillanatig eluralkodott rajta a félelem. A félelem attól, hogy újra fájdalmat okozzon a lánynak...még ha önszántán kívül is. Mikor meglátta a saját verejtékében fekvő lányt a szíve szakadt meg. Elhatározta, hogy mindenképpen gondoskodni fog róla.

Elkezdte levetkőztetni. Balszerencséjére Byeol erre felébredt. Byeollin először azt hitte Kyungsoo-t látja maga előtt...de tévedett.

Lin: Opp...hja! -ordítani akartam, de a torokfájásom miatt szinte semmilyen hang sem jött ki a torkomon.

Lin: Whe....mi, miért...vagy itt... -semmire sem tudtam gondolni, rosszul voltam...de miért nincsenek rajtam a ruháim, és miért fázom ennyire?

Chanyeol: Át kell öltöznöd, különben csak még jobban meg fogsz fázni. A ruháid tiszta vizesek. Mindent át kell venned. Tessék, váltsd át azokat is. Fel tudsz állni? Segítsek?

Lin: Menj innen! Khm...Khm. -a legjobban ezt a folytonos köhögést utálom.

Chanyeol: Látod? Nem vagy jól. Csak fogd be és engedd, hogy segítsek.

Chanyeol felemelte Lint és két kezében vitte őt egészen a fürdőszobáig. A csupán alsóneműben lévő Byeol még mindig remegett.

Chanyeol: Cseréld át és vedd fel ezeket.

Ezzel Byeollin bekecmergett a wc-be és bezárta maga mögött az ajtót.

Lin: Aissh...miért kellett nekem pont most megfáznom? Miért fázom ennyire? Ezt....az összes ruhát fel kéne vennem? -Ez, ezek a pulcsik nem is az enyémek. Kinyitottam az ajtót résnyire és összeszedtem a maradék erőmet. Megfogtam a pulóvereket, s kidobtam Chanyeol kezébe. Gyorsan felvettem a pólóm, majd elkezdtem az ágy felé menni.

Chanyeol: Nézz már magadra!

Dideregsz. Ezek sokkal melegebbek a ruháidnál. Fel kell őket venned, hogy ne fázz. -Lin leült az ágyra én pedig ráadtam a 4 legmelegebb pulcsimat. Az elején még ellenkezett, de szerencsére elfáradt és rá tudtam tuszkolni a ruhákat. D.O azt mondta fel kell melegítenem, deee ha még több ruhát adok rá csak megint izzadni fog nem? Ottoke? Byeol le is feküdt és azt hiszem azonnal el is aludt. Kimentem a szobából, s elkezdtem kutakodni az interneten, hogy mit is kéne tennem.

~

Lin: -arra ébredtem, hogy még mindig nagyon fáztam. Azt hittem jó sokáig aludtam, de még világos van szóval biztos csak pár óra telt el. Már nem érzem magam olyan borzasztóan, de még mindig nagyon gyenge vagyok. Vagy 20 réteg ruhát rám erőszakolt...miért van még mindig hideg? Még becsukott szemmel átfordultam a másik oldalamra és nem csak valami nagyon finom illatot éreztem, hanem valami viszonylag meleg dolgot észleltem. Elkezdtem mocorogni, de akkor valami fura dolog történt. Ez, ez.....egy kar?

Kinyitottam a szemeim. Miért van itt már megint? Miért fekszik az ágyamban?

Túl gyorsan történtek a dolgok...nem is tudtam azonnal felfogni az eseményeket. Egyik pillanatról a másikra valahogy megfordított és hátulról átölelte a derekam. Mit csinál? Segítség!!!! Meg fog...ugye nem? Hiszen beteg vagyok.

Most már csak a falat láttam és nem tudtam mozogni. Túl erős hozzám képest.

Chanyeol: Maradj nyugton!! Nem érted, hogy miért csi...még mindig jég hideg vagy és valahogy fel kell melegítselek szóval megtennéd, hogy nem mozogsz? Maradj veszteg és aludj!

Lin: -egy szót sem szóltam. Nem tudtam. Nem tudtam mit kéne mondanom. Fel akartam ugrani az ágyból és elmenekülni, de két dolog visszatartott. Először is a karja, amitől semennyit sem tudtam mozogni és az, hogy én tényleg jobban akartam lenni. Meg akartam már gyógyulni és azt akartam, hogy békén haggyjon.

Chanyeol alszik. Még mindig nem engedi, hogy mozduljak. Szerintem kb. 2 óra telt el már. Nem szóltam egy szót sem, de a fejem majd felrobbant. Aludni sem tudtam. Egyszerűen csak minden elárasztott és ez idő alatt egész végig csak gondolkodtam. Már azt sem tudom min. Lassan besötétedett, de nem csukódtak le a szemeim. Biztos túl sokat pihentem napközben.

Elkezdtem magamban számolni...majd énekelni. Semmi sem segített. Nem tudtam aludni, úgyhogy nem tehettem mást mint, hogy beletörődtem. Feküdtem mozdulatlanul és hülyeségeken gondolkoztam.

Az éjjel közepén Chanyeol elkezdett mozgolódni. Végre felébredt, elvette a kezét...végre újra mozoghattam, bár nem tettem. Mikor közeledett felém behunytam a szemeim. Nem akartam, hogy ébren találjon. Szerencsére nem is talált. Elhitte, hogy alszom. Kiment a szobámból és valamit tevékenykedett a konyhában. Még ha csak az ágyban is, de kinyújtóztam. Nagyon jól esett. Az igazságot megvallva kicsit jobban is éreztem magam. Már nem reszkettem.

Kicsit később visszatért. Letett mellém egy teát...gondolom, mert olyan illata volt és visszament a hátam mögött lévő részére az ágyon. Leült. Azt hittem ismét rám teszi a nehéz kezét, de nem tette. Csak ott ült csöndben. Én nem nyitottam ki a szemem. Azt tettettem még mindig, hogy alszom.

Eltelt kb. fél óra és semmi sem történt. Azt hittem megint elaludt...de aztán furcsa hangokat halottam. Megszólalt, de csak egész halkan. Biztos nem akart felébreszteni...de akkor miért beszél? Igazán halk volt, de még így is halottam minden szavát. Hála az égnek, hogy jó a hallásom. Kíváncsi lettem, hogy mit is mondd mert olyan....olyan fájdalmas volt a hangja. Mintha a könnyeivel küzdene.

Chanyeol: Tudom, hogy még látni se akarsz...de azért egyszer igazán meghallgathattál volna. Hup...nem minden történt ám úgy ahogy azt te gondolod. És én ezt annyira el akarom, akartam mondani neked.